Szalvéta-szerelem
Ha te elmész
ruhámba akadnak horpadt éjszakák
szemöldököd ívén tűnsz a mennybe
tőlem
elhalt nevetésed porózus
nem oldja a hiányt
nem kacag velem a puszta fal
a szék még őrzi meleged
támláján télikabát
ma otthagyom az asztalon
vacsoránk maradékát
tükörnél porosodó levél
a sarokban kalitka
papagájom gubbaszt benne
mosdón felejtett penge
sosem használod már
terített asztal
szalvéta-szerelem
fotódnak támasztott papírszív
a cipőd elhagyatva vár.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-07-21 06:30:54
Utolsó módosítás ideje: 2019-07-21 06:30:54
