Idő-járón

Telet regéltem, meg őszt, a tavaszban
hófehér tájra húztam színes szőnyeget,
és mint förgeteg rohant a szél-úr,
csúnya öregasszonyok  adták szájról-szájra
miként görnyedek - újraélesztést kérve -
önmagam felett.

Kietlen tájat rajzoltam, béna ballal,
kavalkád lett a színözön, tépett virágokkal
teli mező, halott illatok, tavacskát
is rajzoltam, lótusz kehely fonatokkal,
mocsárrá vált, fáj, tudom
- okkal és joggal.

Nyarat vittem, ölben a tüzet, melegedj,
megégtél, a smaragd szén lett, a kék szürke,
a nevetés gúnyos kacaj, most cselekedj
és marj arcomba jeleket, stigmát bőrre,
károgást ragassz fekete varjú csőrre.

Ne kérj, magam adom azt a létet mit még
Isten hajított rám, apám-anyám bánta,
itt pokol-inter-urbán vonal él már rég,
meg jég-fagyott lángok, az ördög is szánja
a sok rossz lelket - felébredek?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-06-24 13:29:38
Utolsó módosítás ideje: 2019-06-24 13:29:38