Tükröződés

Tükrök.
Csak éles szilánkok a hóban.
Vétlen fénytörés.
Könyörületesség lebeg odalenn,
világvége készül egy alvó ólban.

Két karó most és kereszt a testem.
A kristályokat nézem –
mindben egy-egy ittfeledett szívverés.
Köteg forró véna lobog bennem
és idegszálak –
karjaimban neurotikus ölelés.

Törzsembe oltva nehezek a tagok.
Az irgalom köztünk lopva jár.
Csak magam vagyok,
most üvegarcod alá kuporodom.
Szemedben holt tenger árad.
Én kövek közé hordom az otthonom.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-06-19 13:54:04
Utolsó módosítás ideje: 2019-06-19 13:54:04