KÖRTÁNC FEHÉRBEN

Zizinek

fehér fátylak illatoznak
fehér rácsok nyiladoznak

villamossal körbe-körbe
kék mozdonyon alagútba
mamuszomat Berki Rózsi
elrejti hogy megfejthessem

fehér fátylak eltakarnak
fehér rácsok ágaskodnak

Edith Berthold ujja nyomán
megfeszülnék pendülésre
hogy szorulnék melle alá
oldalamnál lenne térde

éj sötétül szűz hajától
napfény sápad bőrét érve
jódlizását már érteném
kagylója nem gyöngyöm fészke

fehér fátylak megáldoznak
fehér rácsok közrefognak

mind korábban jönnek értem
emberhorda körültáncol
Pirri Ferri Zolli Sárri
köjüjbejüj kilencszázszor

parancsszóval kikötöttek
emberhorda körbe-körbe
nyúzza lelkem csak te siratsz
állatbőröm hull a földre

emberhorda körbe-körbe
rikoltozva vonja láncom
mert ki engem kővel dob meg
azt orrgyökön parittyázom

ágaskodó sötét nyársak
fennakadnak fehér fátylak

szakállamra sorsot vetnek
elkobozzák égi szánom
szétcincálják a jussodat
piros köpenyes magányom

prémem lested és nevettél
nem szóltál hogy megszerettél
vonattal meg villamossal
azóta sem is kerestél

pedig fátylad ránk takarnám
fehér lándzsám néked adnám






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Dies irae (Budapest, 2019)
Feltöltés ideje: 2019-05-10 09:19:36
Utolsó módosítás ideje: 2019-05-10 09:19:36