KÖRTÁNC FEHÉRBEN
Zizinek
fehér fátylak illatoznak
fehér rácsok nyiladoznak
villamossal körbe-körbe
kék mozdonyon alagútba
mamuszomat Berki Rózsi
elrejti hogy megfejthessem
fehér fátylak eltakarnak
fehér rácsok ágaskodnak
Edith Berthold ujja nyomán
megfeszülnék pendülésre
hogy szorulnék melle alá
oldalamnál lenne térde
éj sötétül szűz hajától
napfény sápad bőrét érve
jódlizását már érteném
kagylója nem gyöngyöm fészke
fehér fátylak megáldoznak
fehér rácsok közrefognak
mind korábban jönnek értem
emberhorda körültáncol
Pirri Ferri Zolli Sárri
köjüjbejüj kilencszázszor
parancsszóval kikötöttek
emberhorda körbe-körbe
nyúzza lelkem csak te siratsz
állatbőröm hull a földre
emberhorda körbe-körbe
rikoltozva vonja láncom
mert ki engem kővel dob meg
azt orrgyökön parittyázom
ágaskodó sötét nyársak
fennakadnak fehér fátylak
szakállamra sorsot vetnek
elkobozzák égi szánom
szétcincálják a jussodat
piros köpenyes magányom
prémem lested és nevettél
nem szóltál hogy megszerettél
vonattal meg villamossal
azóta sem is kerestél
pedig fátylad ránk takarnám
fehér lándzsám néked adnám
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Dies irae (Budapest, 2019)
Feltöltés ideje: 2019-05-10 09:19:36
Utolsó módosítás ideje: 2019-05-10 09:19:36
