Szóval

A magamfajta akkor ír, ha nem beszélhet.
Nem tehetem jóvá az érzést, amit elkövettem.
Vacogok a ki nem mondott, elképzelt szavaktól,
de mivel mi ketten beszélni nem fogunk,
sose tudom meg, mi a vád pontosan.
Ha szót kapnék, elmondanám, hogy
nem akartam volna többet, mint amit
szívesen adtál volna magadtól,
és uralkodtam volna magamon, hogy csak 
annyit adjak, amennyit elviselsz belőlem, szóval, 
hogy ha öröm nem lehetek, akkor inkább ne legyek semmi,
de tudom, hogy számtalan dolog felhozható ez ellen,
hogy a saját szabályaimat se mindig,
hogy tisztában saját magammal se,
amire az utolsó, meg nem hallott szó jogán
annyit mondanék még, amire ma jöttem rá,
hogy érdekeltél, érdek nélkül, mint valami rejtvény,
és azt se bántam volna, ha kifogsz rajtam.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-04-29 15:07:02
Utolsó módosítás ideje: 2019-04-29 22:30:34