Mielőtt kialszik szememben az utolsó szikra is...

éjszaka sziporkázó buborékokat számolok.
Néha kipukkannak majd feltűnnek,
mintha valami láthatatlan száj
újra felfújná őket.
Irigykedem.
Hajnalra belátom túl sokan vannak és túl messze.
Engem sem találnak majd meg egyikben se.
Felesleges vágyak.
Mire a Nap végigkarikázik az égi rutinpályán
ismét szakadt fényfüzérek lesznek a
pókhálóerezetek. Meg-megrezdülnek velem,
ahogy hatalmas lábaival átölel és menthetetlen
felzabál az éjszaka.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-04-29 08:57:16
Utolsó módosítás ideje: 2019-04-29 08:57:16