Elejtett szavak

Szíveket dobálok, szeretleket szórok feléd!
Kiáltom Szerelmem, hiányzol, úgy vágyom rád, szerelmes vagyok beléd!
De mit érzek az még mélyebb, szavakba nem fogható,
Így befogom a szám picit, a csend sokkal mélyre hatóbb.
E csendben a nyugalom lelkünkben van,
Szívünkhöz érve biztonságban.
A nyugalom és biztonság együtt örömöt adó
Elegyet formál, mely arcunkra mosolyt csaló!
Mosolyod fűszere vidámságot csen még hozzá,
Boldogra húzott száddal te csókokat lopsz, s már
Az a pajkos és huncut, és kacér...
Majd vidám boldogság árad a szemedből...

És csak nézzük egymást ebben a nyugodt, és békés,
És szeretettel töltött térben,
Hol elveszünk a csoda végtelenjében.
És miénk az a végtelen pillanat,
Hol a boldogságot jelenti a mozzanat.
Hol a szívünk egymás szívének tenyerében pihen,
Hol a lelkünk egybeforr, s egy tengelyen,
Egyek vagyunk. A végtelen.

Ehhez nem érnek fel a szeretlekek, a szívek és a hiányzol szavak,
Ez bizony több annál, mélyebb, és sokkal hatalmasabb.
Ezért ha néha csak boldogan mosolygok feléd
Tudd, hogy mit érzek több, mit szavakkal éreztetnék.
Te vagy az életem, Te vagy, kivel egy vagyok én,
S veled az életet én bizony eltölteném!
Éljük hát boldogan minden pillanatunk,
Formáljuk úgy, hogy a szeretet a jelszavunk!
Teremtsünk békét és nyugalmat magunk között,
S óvva őrizzük ezt mindig a fejünk fölött!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-04-28 12:32:11
Utolsó módosítás ideje: 2019-04-28 12:32:11