Rosszkedv

Visítva kelt ma a reggel,
szörnyű szózatot zengve.
Átkos, fekete lelkeket űzött el mellőlem.
Vigyáztam én is a csendre,
ne zavarja ásításom a virradó időt.

Ő nem engedett el engem.
Blúzomba kapaszkodva utazott velem.
Majd leugrott, átpattant egy másik székre,
és csibészes pajkossággal
egy másik asszony ölébe zuhant.

Elcsattant egy áldomás, és ő kacagva
visszabújt ölembe.
Figyelte a Nap első sugarait
az eltűnő falak mögött.
Szemöldökét megvonva vállat rándított,
és vinnyogva otthagyott,
mint anyja az akkor szült magzatot.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Szárnyak hullámverésben (Budapest, 2004)
Kiadó: Magyar Versmondók Egyesülete
Feltöltés ideje: 2019-03-30 01:52:03
Utolsó módosítás ideje: 2019-03-30 02:08:44