a végtelenségig
üstökösként száguld el a jelen
csak a kihalt napok vedlett bőre
emlékeztet a valaha érkezőkre
sztaniolba csomagolt csillagok
bökdösnek hamis illúziókkal
s mire rájövök hogy a mennybolt
nem más mint csecsebecse
becsukódik mögöttem az ajtó
a sarkokon Isten graffitije fentről
még ámulatba ejtőbb
a protonok és elektronok harcát
sohasem láttam
de addig nem vágyom megismerni
az ismeretlent amíg az utolsó utcakő is
tud valami újat a múltból sejtetni
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-02-18 19:03:44
Utolsó módosítás ideje: 2019-03-03 08:47:51
