A boldogságért

Lábunkhoz ült a bájos napsugár.
Lágyan ringatózott szerelmünk dallamán.
Emlékképek váltották egymást a szoba falán.

Néztük kettejünk sétájának minden lábnyomát.
Éreztük a szellemek gyógyító mozdulatát,
Az ölelés a csók éltető indulatát.

Tenger hullámain a hintázást élvezve,
A cseppkőbarlang színmillióiban elmerülve,
Séta összefonódva a madárcsicsergő ismeretlenben.

Ugyanakkor számtalan lélekveszekedés,
Néha egymással, de jobbára önmagunkkal.
A szépség pusztítása nem nehéz,
De a boldogság csak szép lélekzenében él!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: Úton (Budapest, 2003.)
Kiadó: Kornétás