Kabát
Most, amikor a szmog elterül,
és rátelepedik az utcákra,
a lassan elnéptelenedő városból,
haza tartanak végre az autók,
kikapcsol a fény.
Ilyenkor a legjobb, mert a zaj szerves,
tarthatatlan, állandó bomlásban van.
Pár dühös mondat, ami reggel óta
izzott és áramlott az egymáshoz érő
testek között, visszaolvad a falba
az éjszaka fúgáiba.
Pont így hanyatlik minden,
fáradtan és szürkévé válva.
A hold bádog, opálos,
mint a megfagyott férfi és kabátja,
akit a parkban találtak.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-01-07 21:48:53
Utolsó módosítás ideje: 2019-01-07 21:48:53
