Szerelkezés
Elmúlással kezdődik minden.
Isten az asztalra csap, s a világ
darabjaiban a semmibe hull.
Az öregség, mint egy rövidlátó
régész, csontot csonthoz illeszt,
azt hiszi, ezzel rendet teremthet
a káoszban, amelyben, mintha az
élet vize volna, gyerekként lubickol.
Az út végén már csak a születés
örvényére emlékszünk. Egy kéz
a falon ekkor írni kezdi a szót,
szerelem, és egy pillanatra azt
hisszük, helyreállt az Egész.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-11-17 13:43:34
Utolsó módosítás ideje: 2018-11-17 13:56:52
