Megtisztulás

az utolsó napjain elhagyta a gyógyszereit.
újra álmodott. biciklire ült, és áthajtott az erdőn.
már senkivel sem beszélt. a tudata tiszta volt.
mindeközben én tovább gyakoroltam:
azt mondta, hogy a fájdalom majd kimerül,
a düh kielégíthető. hogy van annyi hús, amit
ha feltépsz, annyi könny, amennyit ha össze-
gyűjtesz, végre megkönnyebbülsz.
az erdő szélén megállt. együtt voltunk ott.
letette a terheit. én megöregedtem. nem változott
semmi, csak megnyúltak az árnyékok:
a sötétség nőtt velem. elcsendesült az éjszaka.
így lettem végre – embertelen.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-11-16 09:55:32
Utolsó módosítás ideje: 2018-11-16 09:55:32