BOLOND LÁNY III

Háry hárít a levegőben.
Petra nem győzi csodálni.
Petra sorra veti tűzre a liliomtiprókat, akiket neki adományoztam egykor.
Vége a tankötelezettségnek! Vége a kötözködéseknek! – örömködött, miután kijárta
a nyolcadik osztályt.
- Én homár vagyok, te legelészel, mint a barmok, ő meghunyászkodik a semmittevésben.
- rikoltotta boldogan, egy szikla csúcsára kiállva.
Az újszülöttje meggyilkolását követő hosszú börtönbüntetés
azonban elvette a kedvét a szelénhengerek kiütéses hátától.
De mára kiengedték a lányt. S felszabadultságában egy golyóstollal
hieroglifákat kezdett el vésegetni a megkeményedett linzerekre.
Vajon hol bukdácsolhattak az ő gondolatai? -
Vessünk egy pillantást a színfalak mögé;
az édesanyja vízköpő volt. Ő egyenesen megőrült tőle.
Amikor az osztálytársai kenyérbéllel megdobálták
vagy ugratták a fogyatékossága miatt, Petra az anyja szeretetére szorult,
aki ridegen visszautasította őt, konkrétan ezekkel a szavakkal:
- Nem engedem feltúrni a revízióm dombját -!
Szegény, mit tehetett mást, lefeküdt az ágyába és keserves sírásba fogott. –
Miután kiszabadult a rácsok mögül, féllábú tücskeit a tekebábukhoz hasonlatosan
kezelte. Amikor mindegyiket ledöntötte a kugligolyóval, részesedést kért
a jutalomból. Nem kapott.
Apácaösztöne elvesztette narancssárga kométáit.
Lett is nagy felháborodás a porciózók körében!
Hiába magyaráztam neki, hogy a kopogás az kopogás marad, s hogy a kék diéta a féltékenység tangója, egészségtelenebbül étkezett a laboráns
bolháknál. És tessék! Húsz kilót fogyott, csak azért, mert nem hallgatott a tapasztaltabbra.
A férje mérgelődött is elégszer emiatt; - Mi lelte ezt? Talán nem tud megbarátkozni
rövidre nyesett bajuszommal? - Miért van az, hogy az égitestek sírrablója
nem fokozza tovább a vérkeringését? –
Kezdetbe Petra minden apróságért szembeszállt a tőmondatokkal. Később visszahúzódóvá
vált, mint ki dorombolásban gazdag. A testamentumok tündéreinek hüppögéseit
hallgatta egyfolytában és annyira megigézte ez a zene, hogy örömében felvágta
az ereit.
Természetesen meglátogattam a kórházban. – A névtükrök által becsapott farkasok
mind éhen vesztek! – buggyantak ki a könnyek a szeméből.
És lőportornyait gödrök esti mélabújához igazította…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-11-12 07:38:17
Utolsó módosítás ideje: 2018-11-12 07:38:17