szeretem

szeretem ezeket a céltalan
magányos bolyongásokat
a szuha
a mák-patak völgyeiben
egyik dombra fel
egy darabig a gerincen
aztán át a másik dombra
utána a patak mellett
végig a csapáson
eljutva egészen a kurityáni-tóig
majd a völgy másik oldalán
elvadult szőlők gyümölcsösök
között fel a vadka pincékig
még egy jó óra hazáig
ezt csinálnám
egész hátralévő életemben
velem vénülnek
a poros repedezett földutak
a szikkadt pocsolyák
a kanyarogó ökörnyál hálós ösvények
az árkokat
bányaszakadásokat benövő kökényesek
a nadrágszaggató akácosok
a mérőkövek
a kiszáradt források
a kecső szélén lapuló lövészgödrök
rókavárak zegzugos járatai
ez mind velem tűnik el
amit tizenvalahány éves koromtól
ezerszer keresztül-kasul
mostanáig bebarangoltam
más úgysincs amit felmutathatnék
a sok vers fotó
a diplomám
az ezernyi lemez film könyv
a lőtéri kutyát se érdekli
a végig izzadt futások
gyaloglások maradnak meg
az agyamban
ekkor érzem azt
hogy létezem






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-11-09 17:18:23
Utolsó módosítás ideje: 2018-11-09 17:24:31