Kevesen
Villamosunk a régmúlt maradéka,
mind utazunk, arcunk beléunt sárga.
Nem piroslik a hajnal, vak az ég ma,
egy zombicsapat szédül épp munkába.
Harapnák, ha akadna némi élet,
mert őshonos a szürkület homálya,
de tűzkövekként jönnek égi népek,
s a zombi istenére les, csodálja.
Isten is halott, bár harapni gyáva,
csak rád uszítja haragvó heréit,
megértlek, nehéz így neked, belátom,
de mégse csüggedj, míg te vagy, ki látja
más szenvedését, segítesz, reményt is
adsz: mi élünk, csak túl kevesen, Barátom!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-10-27 13:40:57
Utolsó módosítás ideje: 2018-10-27 13:40:57
