A saját farkába harapó kígyó meg is érdemli

Megint nekifogok
De kifog rajtam mindig
Mert mindig csak körbejárom
Körbeállom vagy ugrálom magam

Persze magánügy hogy bent is
Kint is sok minden kavarog
De ki tudja hátha másnak is
Ugyanott viszket
Az idõ telik a színek fakulnak
Voltam tettem
Tartottam
Engedtem
Írtam olvastam rajzoltam
Néha meg pengettem
Mindegyikben ott van
Csak én nem férek bele
És nem nem vagyok túl nagy
Bár az évek kilókat is hoztak
Nem vagyok túl nagy
Nulla. Vagy végtelen
Érték vagy telen.
Még élek vagy már
Csak létezem
Magánügy persze de talán
Más is ott ül magán
És csak vakarja
Mert ugyanott viszket





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-10-15 03:06:58
Utolsó módosítás ideje: 2018-10-25 20:22:14