Magam görgette kő


amikor vagyok, élek és szemlélek, nincs múlt, csak jelen,
a jövő ködös, vagy nem is lesz, ha lesz is, az már jelen,
és minden, mi jelen, az új, sosemtörtént rácsodálkozás,
mert nem tanulunk, mert nincs tapasztalás, vagy ha van,
a feledés kútjába esett, hibáim újra szembejönnek, míg
meg nem értem, már másként kellene, más irányból közelíteni,
szemléletet váltani, de hisz most is én vagyok,
átbucskázok bambán a léten, kísérnek árnyak, vágyak,
mind ismerős, meg nem oldott feladat, gátak, falak, kerítések,
nincs szabadulás, nincs szabadság, csak a magam görgette kő.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-10-13 18:52:00
Utolsó módosítás ideje: 2018-10-13 18:52:00