iszony

méltattál éjjel
méltattál nappal
de kikacagtál ha halni jöttem
sajgó vállaim felett
sosem voltál ott
mikor meggörnyedtem
szóvá tetted hogy vagyok
hogy létezik az élet
s hogy minden makrancos dolog
belőlem kelt ki
belőlem éledt
mondtad: tagadod
hogy létem neked virít
(avarmúlt fájásokat
csókod hamisít)
kaptam terheket
kaptam viharokat fázásokat
zokogva jártam egymagam
eldobtál
meghasonlottam
bűnöket szítottál
felkavartad a port
összeroppantottad bennem
az undort
védtél és üldöztél
hazug kebleden szerettél
dédelgettél, korbácsoltál
hol akartál, hol gyűlöltél

kivirágzott bennem a fájdalom





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-10-04 17:40:18
Utolsó módosítás ideje: 2018-10-04 17:40:18