a hegyek tetején asszonyok ülnek
kezükkel tartják a leszakadt eget
vasszegeket vernek a sziklákra
Ninivében már minden hely betelt
a kiáltás felesleges
vállainkkal hiába aprózzuk fel a követ
halott gyermekek hajszála tapad rá a fákra
szemük virágokban gyökeret ereszt
„Világ világa
Virágnak virága”
Mária könnye arcunkon, kereszt
