Mórotz Krisztina : Még én sem nőttem fel

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2833 szerző 37355 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Petz György
  Gyermekkor, bérház emelet
Új maradandokkok

Petz György Károly: Nézetek
Petz György: Szövegrom
Konta Ildikó: önarckép
Vajdics Anikó: A hit végjátékai (első)
Albert Zsolt: Eledeldal
Tóth János Janus: sár
Tálos Barbara: Berlin
Tóth Gabriella: Elszórt morzsák
Ötvös Németh Edit: Komor délután
Valyon László: Lótuszevők
FRISS FÓRUMOK

Konta Ildikó 5 órája
Tóth Gabriella 22 órája
Vajdics Anikó 23 órája
Nagyító 1 napja
Wesztl Miklós 2 napja
Gyors & Gyilkos 2 napja
Szokolay Zoltán 2 napja
Albert Zsolt 2 napja
Tóth János Janus 3 napja
Kosztolányi Mária 3 napja
Szilágyi Erzsébet 4 napja
Tálos Barbara 4 napja
V Varga Zoltán 5 napja
Valyon László 5 napja
Tamási József 5 napja
Karaffa Gyula 6 napja
Ötvös Németh Edit 6 napja
Petz György 7 napja
Nyári László 8 napja
Vezsenyi Ildikó 8 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 2 órája
Minimal Planet 2 órája
az utolsó alma 3 órája
nélküled 8 órája
mix 18 órája
Így írtok én 21 órája
történések 23 órája
argumentum 1 napja
EXTITXU-UXTITXE 1 napja
Vendég 1 napja
leállósáv 1 napja
törmelék 1 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 2 napja
Szokolay Zoltán verses füzete 2 napja
Pssz!Ich-ézis 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Mórotz Krisztina
Még én sem nőttem fel

A kakasnyalókán átnéztem.
Te írtad ezt?  --  kérdezed.
Nem. Nem én írtam.  A nő.
A mellbimbóm átböki a pólóm.
Tégy engem, mint egy pecsétet.
Tégy szelíddé, azután vaddá.
Már ismertelek bordásan kötött pulóveredben,
amiről szaladt a szem.
Eszembe jutsz, s ilyenkor halkan
azt suttogom: még én sem nőttem fel.
Csak kihallgattam a felnőtteket.
Igen. Úgy, ahogy a kakasnyalókán átnéztem.
Vagy ahogy a testünkön végigfolyt vízben a fények látszottak az ártézi kútnál
Volt, hogy megittuk az egész kanna vizet, mire hazaértünk,
hogy mennünk kelljen megint vissza.
Beléd voltam szerelmes.
Ugrálok a kis kockás szoknyámban.
Mama gombát szed.
Höveji csipkét hímez és rajzol.
Ebből élt a család.
Szilvásunk volt a folyó mellett.
A ronda sárga föld
a naptól kicserepesedett,
mint mikor beteg
voltam, az ajkam.
Itt minden nap átfésülöm a fák ágait,
a föld homloka előtűnik ekkor.
És a napok... Mikor minden
a haragos arcát mutatja.
Félek ilyenkor attól is, ha leszakad egy ág.
Megyek a kidőlt matuzsálemekhez.
A törzset ha morzsolom,
elporlad ujjaim között.
Mint egy játékkal, úgy játszom az évek porladásával.
Szórom a sötétbarna port.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-09-11 15:13:36
Utolsó módosítás ideje: 2018-09-11 18:59:03


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-09-25 22:55 furim
2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-10-20 19:34       ÚJ bírálandokk-VERS: Tóth Gabriella örökség
2020-10-20 17:54   Napló: Hetedíziglen
2020-10-20 17:20   Napló: Minimal Planet
2020-10-20 16:33   Napló: az utolsó alma
2020-10-20 14:21   új fórumbejegyzés: Konta Ildikó
2020-10-20 13:41   Napló: az utolsó alma
2020-10-20 11:57   Napló: nélküled
2020-10-20 10:57   új fórumbejegyzés: Konta Ildikó
2020-10-20 10:56   Napló: az utolsó alma
2020-10-20 05:00   Napló: Hetedíziglen