végezetül
a horizonthoz érve makacsabb bánatom
egyre szorosabbra fonódnak az utak
kínjaim közt mindenkinél jobban zokogok
könnyeim a mélység lávafolyamai
minden szomorú dal bennem a legerősebb
hajómról tengerbe zuhant empátiám
céljaim délibábbá tornyosulnak
hiába jön még a szabadító szellem
ha lassan kiöregedek a kegyelemből
tábortüzet gyújtok hát magam alatt
hátha szikratáncából valaki kiolvassa:
lobogott, izzott, elhamvadt, kialudt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-08-22 11:03:41
Utolsó módosítás ideje: 2018-08-23 08:03:35
