3. szonett
„A mindenséget vágyom versbe venni”,
és dekódolni minden rejtjelét;
a mondhatatlan kulcsát megkeresni,
hogy szavak nélkül léphessek feléd.
A dió lehull, s oly nehéz szeretni:
feladatnak ez több is, mint elég.
Pár év maradt csak törni, feltöretni,
és földjeinknek annyi titka még.
Csak bízhatok, hogy nem így ér a végem:
kuporogva, homályos sarokban.
Istent vártam, s az emberit sem értem.
Imádkozom mégis: érzem, ott van.
a Minden polcát hittem, hogy felérem,
„de még tovább magamnál nem jutottam.”
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-08-18 15:45:15
Utolsó módosítás ideje: 2018-08-21 23:51:00
