TÖRTET A SZÍVED

törtet a szíved és borsot szagol,
a megmukkanásig erőteljes vagy,
ne tétovázz, kedvesednek nyújtsd át a deviáns csokrot,
mire mégy, száradó, vegyelemzés nélkül, először badarságod a narrátor, de erre senki sem figyel,
a tippelhető kor hímporos szárnyú diákjait fegyelmezd te inkább, vagy vidd tiltott
zónáidba a ripacsokat,
inkább piknik, mint a munka imitátora,
hagyd, hogy rendre kihúzzák a bennrekedt cérnaszálakat a torkodból,
karátokkal incselkedtél, végül a skorpió marta iszák téged is elbódított,
elkanászosodott pilléreid feltorlódtak, jelezvén, hogy a szemöldökök béklyói
jönnek bejelenteni a hírt, miszerint a cédrusprés megfeneklett,
kibírsz-e még egy majálist, hisz gitárcsonkodat
légszomj gyötri,
mindent elkövetsz, hogy fonallá oldott megtérésed eredeti legyen,
de a papi oltás kemény, kemény, ráadásul nálad mumifikálódnak a direktségek,
nézd, mankóid nem szállnak senkire,
legfeljebb a kushadó karosszékre,
s udvariasnak lenni a dúcokhoz, vagy az infantilis tüdőket a kút kávájához állítani, mondhatni, nehéz.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-08-15 09:08:05
Utolsó módosítás ideje: 2018-08-15 09:08:05