Snitt

Vajon mi fogy el előbb,
az erő, vagy az élni akarás?
Mitől hűl végül el a hév?
Idők szele dermeszti meg,
netán valami más?

Mi hangosítja fel a csendet,
ki oldja el a kézről a szelíd remegést?
Ki cseni el a lábtól, a botlás örömét?
Ősz hajszálakból ki sző szemfedőt,
világból-jövőknek ki rendez jelenést?

Mi simítja el a lüktetést,
ki mossa mosollyá az ajkak cserepét?
A kínzott testet ki öleli hússá?
Ki nyitja, majd zárja be az ajtót,
rejtegetve saját szerepét?

Mindegy is, végül elcsitul a lét,
a retinára zárókép vetül,
a pupilla még rekeszt egyet: VÉGE ,
s a stáblistán az első név
már tudott, ott belül.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-07-02 13:11:14
Utolsó módosítás ideje: 2018-07-02 13:11:14