Harapás
Negyven fölött
vándorútra kel
minden amalgám,
és
táguló hiány nő
az őrlőfogak
lakatlan kuckóiban,
és
a nyelvhegy karmacafatokkal
játszik fogócskát
a kényelmetlen zugokban,
és
állandósul a tudat,
hogy be kellene tömetni
a főtthúsízű mélyedéseket,
és
egy kibaszott kabaré lesz
az élet, melyen már
nem tudsz tele szájjal röhögni,
és
jobbára csak az elhanyagolás
képességét őrzik
befoltozásra váró réseid,
és
visszanéz rád a sors,
melyet nem át,
hanem feléltél,
és
megharap.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-05-28 07:43:51
Utolsó módosítás ideje: 2018-05-28 07:43:51
