törések és folytonosság

lementem edével délihez mondja faszi kivagy gyere át vettem alkoholt a maradék pénzemből a nagyon maradékból alkotás utca mi ez a hely ha nem is magány de plakát a konyhában nemnézem aidára kéne nyomulnom itt vagyok az erkélyen marci te vagy a barátja már értem szia most komolyan spannolsz velem vagy mivan írtam zenéket a havannán faszom se tudta hogy mi volt de szerettem a minimál tonális zenét sok értelme nem volt másnak kilencvenezer elmű tartozással a panelban sötétben erkélyen vagyunk mondjuk a magunkét sok a sör sok a kétes eredetű keserű meg vodka kieza a szomorú kis lányka meg a kinevetős barátnője mindegy helló lányok attila vagyok szakadt a pulcsim szia attila te vagy a legérdektelenebb csöves tróger de kibaszott a faszim csókolózzunk a konyhában szia timea rövid ivel és szívjuk fel kétes szerb alakok kedves barátok spuriját a cigitől megsárgult mosógépről áruhitelre lett véve amikor gimisek voltunk vagy talán majdnem még azok se jólvan ede vodkával öblíti a pálinkát hova kerültem szia lány legalább itt laksz és beviszel az ágyadba vagy én viszlek be másnap kurvaszar filmeket nézni és megszégyenülni az amfetamintól impotens faszommal mindegy gyere itt van vasárnap ez a gyönyörű alkesz xanaxos polgári állat mintha el lennének az értékeim torzulva de itt van a barátaival akik közepesre csinálják az ájékát vagy a sotét de kitünőre veszik a betanult borokat kreativitást nem ismerő tudásukkal meg sem idézik a római jogot miközben te a földön fekszel a hibátlan járomcsontoddal ú bazdmeg menjünk haza hatvanas a busz vagy micsoda már megint itt vagyok megint a bertolucci plakátod alatt baszunk amit a copyguruban nyomtattál egy nehéz hétköznapon józsibá kanapéja széttöredezik a szikszpekkem alatt még sokévig használtátok egészégetekre de jó hazamegyek izzik a vastag szemöldököd a képzelemben meg persze a következmények nélküli kéj de nem ezt nem lehet elhívsz vagy elhívlak csináljunk valami rendeset is meghalok te is meghalsz amikor fél órát vársz rám a rideg városban és nem jövök és nem jövök hol nem jövök hát a puskinban ezek a szép versekből lopott ócska kis referenciák és kapaszkodó pontok tudod anyám a melldaganattal küzd nem egyel hanem azzal míg egyszer csak majd levágják igen igen igen a hans zimmer főcímet a mai napig nem hallgatod meg pedig lassan négy éve élünk együtt kiver a víz amikor kések a moziból a gondosan beállított egosita szerelésem sem a régi csak egy töredezett arcú nem jól karbantartott fiú aki a tiéd volt valamikor őt látod és elmentél erasmura és bőgtem a pályaudvaron és hónapokig dolgoztam hogy aztán maribor felé tekintsünk a dombról egy rosszul kiválasztott üveggel amikor kiderült hogy apukád a nélkülözés és igazságtalanság oltárához járult húsz évig amiről én mit sem tudok a kispesti kis világomban kik ezek az emberek miért esedeznek a cébéában kenyérhez a józsefvárosban miért hajtják egymás arcát csókra a felimerhetetlen két és fél méter magas újépítésű életben szeretik egymást ez most kérdés vagy állítás azt hiszem állítás csak múltidőben mentünk mentünk és kikoptunk ahogy az izgalom kiveszett belőlem mikor lázasan a szerelem és ragaszkodás legmélyebb vájataiban úsztam és te átmentél leontinához és az irracionális félelmemet feloldotta a moholi sár és a nevetséges instantkávé amiért a szüleid nap mint nap megküzdenek szerettük egymást maninak becéztelek és gyönyörűbbek voltak a titkos kis érintéseink mint bármi amit józan ésszel felfoghatnánk az alkotásban kimondhatjuk már azt is hogy alkotás út ha a déliből nem raktad volna össze csináltam kaját a pénzeden nekem nem volt és a ki nem fizetett élelmiszerek mit sem segítettek azon hogy éveken át az önzetlenség legmélyebb kötelékében éljünk mentek ezek mentek bécsbe szeretkezni egy esetlen hostelben egy elejtett kávécigi a rembrandtstrassén az életed istenem szivi hát itt vagyunk a nyugat kétszáztíz kilométeres paródiájába zárva messze a várostól ahova a poros kis szerelmünk vissza-visszatért jelent meg lawot inni az ártatlan szülőföldedre és megszerettem a barátaidat megimádtadm őket de nem mondtam soha nem nem a mélypontból is hazaküldtél amikor nárciszra vettem a figurát pedig istenem ölni tudnék a szeretteimért tudod a kati az angyal aki nap mint nap burkol be a szárnyaival igen jános megmondta levetkőzünk a sötétben ölelkezünk és elalszunk míg van aki ragyogásban sír és mérlegel ó sára kedves sára te csodája a modern életnek a tökéletes reakció vagy mindenki tudja de mi csak keressük az olcsó kompromisszumokat amíg te két pálinka között gondoskodsz rólunk és mosolyba és nevetésbe foglalod azokat amiket mi nem merünk kimondani a hegyvidék talán roskadozik betyár férfiakkal leélt falak között a köszönetüket implicit foglalja magába az együttélés zárójelbe rakjátok a hétköznapi nyomort hidd el aida szeretlek hidd már el baszki egy kiégett fasz voltam te előbb tudtad mint bárki mert láttál már ilyet de szikrázol mindig egy csillagszóró télen a befűtött kis panellakásban most volt e legjobb pillanatunk az talán nem is ide való de nyilván volt az is amikor okádtam az alkoholban áztatott hülyeséget de te mindig azt mondtad hogy ajde faszi és bűnbocsánatot nyertem a gorkik között ha szerencsém volt de talán akkor is amikor nem is szeretem a sűrű prózát nyilván most elbasztam amikor embereket akarok szintagmákba sűríteni vallomásom itt véget is ér de talán vétket is és igen azt hiszem timea drága timea te sem bocsátasz meg azoknak akik ellened vétkeztek nem mondjuk ki hogy mit csináltam nem mondjuk ki egy toxikus alak ez aki évekig mérgezett az öröm perceivel csendben vagyunk csendben a könnyeinket pedig finoman törölgeti az elkerülhetetlenség





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-05-15 12:56:01
Utolsó módosítás ideje: 2018-05-15 12:56:01