Hamupipő (jav)

Várom, hogy valaki majd megment.
Akkor majd elengedem magam,
és mielőtt leesnék, valaki ott lesz.
Valaki, aki a mozdulataimat -
akár a hajam szálait - számon tartja.
Belerakom az életem a tenyerébe.
Cserébe, mint egy hátizsákot, rám csatolja.
Éppen olyan ősz lesz, mint ez.
Elbolyongunk benne.
Mire hazaérünk, mindenem merő csatak.
És eleven: virradattól napestig,
hétfőtől vasárnapig élő.


Addig meg erős leszek.
Mint a halál.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-05-12 20:21:18
Utolsó módosítás ideje: 2018-05-12 21:01:36