Magad Uram!

Magad Uram, ha szolgád nincs,
ösztökéltek rég, hajdanán.
Karod erős, lábad fürge,
a gerinced is bírja már.
Kis csikóból igáslóvá
nyerítettem idő előtt
s ötven kiló zsák árpával
negyvenöt kilóm földre dőlt.
Fogadtak rám, meddig viszem
rogyadozva a hátamon
s kiszámoltak mint egy bunyóst
kötelek közt az állatok.
Nekem tét volt, nekik csak hecc
cséplőbandám így lelkesült.
Velem édesítették meg
a mindennapi keserűt.

Belénk verték, ha lázadtunk,
a kényszervirtus erényt szült.
Erőt adott, bár a szívem
olykor fájón beleszédült.
Csak előre, sose hátra,
cipeltük mind a terheket.
Még két lépés, még egy s vége.
Egy gyerek mi mást tehetett.
Ha nincs szolgád, azt jegyzi fel
érdemként szerény mértékkel
az utókor krónikása,
amit önmagad értél el.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-04-08 16:09:58
Utolsó módosítás ideje: 2018-04-09 16:27:25