Jószerencsét II.
Halk szó a sorsod,
a bányalovak sem beszélnek,
vakon húznak, s nem mozdulnak,
ha egy csillével többet kötnek.
Fekete por lepi belsőd,
míg kínlódva ki nem köpöd
a szanatóriumban beteg tüdődből.
Bányászpénz jutalmad,
miből pár korsó sörre telik,
s a gyerekeknek téli ruhára.
A pajzs belemar a szénfalba,
a te húsod szaggatja
szét cafatokra.
Halk szó a sorsod,
a feleségek sikolya
visszhangzik füledben,
mikor a lég berobban.
Az újságpapírba
csomagolt ételedből
a patkány eszik előbb.
A csákány akkor sem esik
ki kérges kezedből,
mikor véred színezi.
A családi fotelben
kimerülten álmodod álmod,
nincs időd megöregedni.
Válladon koporsó,
lassan lépsz, hangosan énekelsz,
zeng a bányász himnusz:
"Szerencse fel, szerencse le..."
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-03-26 18:51:55
Utolsó módosítás ideje: 2018-03-27 21:07:54
