Szelidítő

Hasad a csönd, szavadra várok.
Ernyedt vagy, mint levetett
bábok, szemed tükrében
– zavaros patak –
a világ éppen sokfele szalad.

Egyszervolt zörejre ébredek,
vidám önzésünk itt neszez,
hangtalan drámák színpada,
néha ennyi a szív,
s vele némul az éjszaka.

Avarba fúl az őszi lomb,
az árva fák között bolond
széllel küzd pár árnyalak.
Ha rőt szakállat fest ég,
mi egymásért vagyunk vadak.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-03-23 08:02:22
Utolsó módosítás ideje: 2018-03-23 08:02:22