megint

életünk csörgedez halkan:
felkelés, mosdás, a reggeli kávé,
rohanás az utcazajban,
kalauz figyelme, mint porkolábé,
büdös szék, szűk íróasztal,
feladatok, minthogyha volna másé,
acsarkodás, kenyércsata,
délben a leves megint karalábé,
újra robot, futás haza,
leckeírás, vacsora, mese, alvás,
eszmecsere, sör, foci, sör...
aztán jön a hír...
de egy hete még...
a szoba kiürül...
                        ... újra megtelik.
elindulnak közelebb a dolgok.
az ablakon át szikráznak a fények.
onnan nem is olyan messze...

reggel a víz, bosszant, hogy jólesik.



(T. T. emlékére, 2004)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.