Kaboldy Tamás : A természet dicsérete

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2840 szerző 37712 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Bertók László
  Platón benéz az ablakon
Új maradandokkok

Farkas György: Kezdet
Szakállas Zsolt: Fészekürítők
Kiss-Teleki Rita: hiába emlék
Tóth János Janus: még sincs
Szilasi Katalin: Átváltozás
Ötvös Németh Edit: matek
Bátai Tibor: folyamodvány
Albert Zsolt: Zsoltár
Bak Rita: Hangok, kissé érthetetlenül
Farkas György: Móló
FRISS FÓRUMOK

Bara Anna 1 órája
Farkas György 16 órája
Bátai Tibor 23 órája
Köves István 1 napja
Kiss-Teleki Rita 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Szakállas Zsolt 1 napja
Pataki Lili 1 napja
Nagy Zsuzsanna 2 napja
Vezsenyi Ildikó 3 napja
Pálóczi Antal 5 napja
Kosztolányi Mária 5 napja
Albert Zsolt 5 napja
Csapó Angéla 6 napja
DOKK_FAQ 6 napja
Franczen Bea 6 napja
Karaffa Gyula 6 napja
Ötvös Németh Edit 7 napja
Szilasi Katalin 9 napja
FRISS NAPLÓK

 Párbeszéd a DOKK jövőjéről 35 perce
Vezsenyi Ildikó Naplója 1 órája
Bara 2 órája
Minimal Planet 3 órája
Hetedíziglen 6 órája
K.Mária 16 órája
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 21 órája
nélküled 21 órája
fejlakók 23 órája
az univerzum szélén 1 napja
Zúzmara 1 napja
Gyurcsi 1 napja
Vendég 2 napja
mix 2 napja
fejlakók... 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Kaboldy Tamás
A természet dicsérete

A természet dicsérete
(avagy a túra vége)


A tavaszi pagonyban bőrszínű bokám
langyos homokba süpped térdig.
Csalitos réteken mézillatú fák közt
zsombékról zsombékra ügetek délig.

Kitárt szívvel és kitárt karokkal
futok a sűrű erdő rejtekén,
s bár karom merő lila és kék,
elmém és kedvem töretlen még.

Hajladó nád és sás mentén
besüt napfény és holdsugár.
Hárfahangú pillangó száll
és bájos csótány-bogár.

Kis vaddisznó ünő legeldes a parton,
pacsirta és túzok danol vidám hangon.
Harmatos ibolya piroslik szerényen,
s én mérlegbe állok a rézsűszegélyen.

A szellő jázminillatot hoz felém,
pondró toppan elém, kölykét védelmezvén.
Érzem a koszorúmag szagát is nagy néha,
az ágakon narancs, banán, sárgarépa.

Alfafű termése hívóan integet,
hínárvirág pompáz környüle, domb megett.
Libatop tokmánya tör át az ugaron,
az erdei út szélén egy ökör igavon.

Szakadék szegélyén szikkadt szedret szedek,
hozzá madárlátta szalonnámból szelek.
Elvadult vakond jő a vastag avaron,
lemászok a mélybe, megyek, nem zavarom.



Pitypang tövén alszik egy megdermedt medve,
mellette hevert le jól megtermett neje.
Rajtuk loncsos bocsok egymást keresztezve,
álmuk mély és édes, málnazsírral kenve.

Körülöttük szex dúl, mindent feledtetve:
Csigabiga jegyespár kergetőz évődve.
Hajuk lobogva leng a tavaszi szélben,
szenvedély ég mindkettő csigányi szívében.

Kövirózsa bibéjén kaszáspók sző hálót,
kifeszíti, megcsomózza, csak azután hál ott.
Pávaszemnek hernyócskája araszol a lombon,
majd leugrik, tovasiet s eltűnik a dombon.

Ökörnyálat, zergetollat visz a szelíd fuvallat,
továbbá a légben száll egy ölyv és egy női kalap.
Ligetek királya, hamvas, üde mályva,
ágad közé fészkelt egy emu madárka.

Szédítő magasan, homok dűnék ölén
Szirti szárcsa-kakas költ a káka tövén.
Hangyasereg mász a kertvégi palánkra,
de útjukat állja egy fejtett bab palánta.

Sündisznó házaspár kotlik az árnyékban,
gyenge szemük miatt nincsenek a fényban.
Tónak vize folyik setéten, serényen,
vízesés sem rettent, s indulok keményen.

Meztelen verslábbal gázolok a vízben.
Szárnyatlan légy nem jó a friss tejbegrízben.
Mohát, zuzmót, algát gyűjtök és csokrétába kötöm.
Vörös az ég, a sztyeppe ég, az élet csupa öröm.

A szép tájon állva a lelkem kitárva,
megpihenek kissé, rágyújtok pipámra.
Bőregér reppen fel verőfényes gyepről,
köd ereszkedik, a környező hegyekből.


Még látom a távolban kékellő ormokat,
de ach, egy kiálló ág gerinchúromon csap.
Sziklákon szökellek szörnyű szenvedéssel,
nem törődöm immár ivással, evéssel.

Szememnek golyója izzóan kigúvad,
bokrok közt búvok, mint dúvad.
Futtomban felbukok fekete farönkön,
s ájultan fekszem lenn a hűs anyaföldön.

Tüdőm zihál, hörgök, érverésem gyenge.
Dögkeselyű ereszkedik mellém le a gyepre.
Foltozott hiéna nyaldossa a talpam,
aztán rágni kezdi a lábamat halkan.

Nem vagyok jól. Érzem, ropog csontom.
Vén holló ül egy redves facsonkon.
Hűlő testem felett lelkem gáza leng,
valószínű, utolsó percem közeleng.

Szürke veréb mászik egy sudár makk-fára,
de megcsúsz egy mézgán és esik pofára.
Kuvikmama két kis csibét ellett,
súlyos sebem végül is végzetes lett.

Búsan int a mezei kláris,
kialudt a kedvenc pipám is.
Tudom, nemsokára legyőz az enyészet,
csodálatos, csodálatos a természet!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-02-13 12:10:01
Utolsó módosítás ideje: 2018-02-13 12:10:01


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2021-03-14 07:31 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2021-06-22 11:16   Napló: Párbeszéd a DOKK jövőjéről
2021-06-22 10:47   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2021-06-22 10:17   Napló: Párbeszéd a DOKK jövőjéről
2021-06-22 09:55   Napló: Vezsenyi Ildikó Naplója
2021-06-22 09:28   Napló: Bara
2021-06-22 08:00   Napló: Minimal Planet
2021-06-22 07:50       ÚJ bírálandokk-VERS: Bara Anna időkanyar, avagy mindörökké Debrecen -
2021-06-22 07:42   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2021-06-22 07:24   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2021-06-22 05:31   Napló: Hetedíziglen