Csak egy repülő

minden lépésemtől még riadtabb lett
pedig csak azt akartam megkérdezni hol a bolt
de be se várt az öregasszony
nagy fekete gyapjúkendőjét szorosabbra fogva úgy bicegett el a havon
mint egy fekete-fehér háborús filmben

a kisbolt ablaküvegén aztán én is megpillantottam a géppisztolyos nagydarab katonát
páncélsisakján a szorosra húzott fehér lepellel
"egy liter kólát!"
így akartam otthon lenni de borús tekintetével a boltosnő is azzá nézett akkor aki
a legkevésbé voltam

aztán vissza a szilklák alá ahonnan el sem mozdulhattam volna de annyira akartam
már egy kis kólát inni
a mentoszlop késett nem találják az utat iszogattam derűsen
"NEM ISMEREK LEHETETLENT, CSAK TEHETETLEN KATONÁT!"
hát csak tessék alezredes úr előbb talán az utat megtalálni

két óra múlva fenn ültem a teherautón
röhögtem mert az alezredes először tényleg az Akasztóhegy felé vezényelte a századot
"GÉPKOCSIVEZETŐK BAL ELSŐ KERÉKKEL HOZZÁM!"
őket hibáztatta a lassú haladásért le kellett szerelniük a kereket és egyenként odavinni
hozzá aztán mindegyiket visszaszerelni
- Hát maga?
- Jelentem Pál százados parancsára az áthaladási pontot biztosítom,
kérem átszállításomat az alegységemhez!

a vezetőfülkében jó meleg volt
de én egyre jobban felhúztam magam azon hogy ha háború lenne ugyanígy mennénk
ugyanilyen meleg lenne a vezetőfülkében és a civilek halnának meg előbb
e NATO-ellenes hadgyakorlaton a Varsói Szerződés magyar részfeladata Észak-Olaszország
lerohanása volt

éjszakára bevettük magunkat egy fenyőerdőbe de a szomszéd erdőben táborozók zaja
olyan hangos volt mintha közös szobában lennénk
csak a sátorvasak halk megcsörrenése s a külön-külön halkan mondott szavak szűrődtek ki
de mindez együtt mégis félhangos morajlássá vált
az örök hadjáratok örök táborzaja gondoltam íme a történelem

az éj közepén aztán legmélyebb álmunkból felveretve kellett sátrat bontanunk
Pál százados stopperrel mérte az időt
Lacit kértem meg hogy a forró kályhacsövet pokróccal körbetekerve tartsa
míg én az átizzott kályhával alul a lábainál fogva kirohanok a sátorból
hogy kirázhassam az égő fahasábokat

mire följött a nap új táj tűnt elénk
fák és hó sehol csak fehérlő mészkő szakadékok egy tágas fennsíkon
a sárgás fű a szélben úgy hullámzott mintha egy nagy állat fakó szőrméje lenne
itt foglaltunk figyelőárkot
s míg a raj a századossal felderítésre ment mi őrségben maradtunk Lacival aki azonnal
elaludt ilyenkor ágyúval sem lehetett fölébreszteni

félpalack kólám is volt még
épp a málhazsákokhoz állítottam miután egy kicsit ittam belőle de a kupak a kezemben
maradt mert hirtelen hatalmas fénylő test villant át felettünk
egy repülő
de olyan alacsonyan hogy még a pilóta arcát is láttam mint egy autóversenyzőét a Forma-1
TV-közvetítésén csak némán
egyetlen zúgó berregő vagy suhanó hang nélkül és már ott se volt

majd halk süvítésből orkán őrjöngéssé mélyülően megérkezett a zaj azt hittem
megsüketülök a hangnál sebesebb gép másodpercekkel megelőzte
s mintha kisebb földrengés rázná meg a tájat potyogni kezdtek a kavicsok a lövészárok
falából felborult a kóláspalack
a vörös lé tócsában gyűlt össze Laci páncélsisakjának szélénél de ő meg sem mozdult
úgy feküdt ott mint egy háborús filmben

ekkor egyszer csak rázkódni kezdtem belül még a könnyem is kijött képtelen voltam
visszatartani
a hirtelen csöndre végül Laci is kinyitotta a szemét

- Mi van? - bökött felém.

- Semmi... Aludj csak!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-01-05 12:27:56
Utolsó módosítás ideje: 2018-01-07 07:52:05