Elmélkedések

(Ott kezdődik az év, ahol véget ér a varázslat…)



A régi végét s elejét az újnak
megtanuljuk át- és túlélni.
Előbbit kicsit szomorkásan
- sírva vigad magyar mód –,
s fáj, hogy befejeztetett.
Az utóbbit  derűvel,
„…most kezdődik a,
most kezdődik a” tánccal,
mikor éjfélt kondít
harang, óra, szív,
s tele még a pohár,
hogy higgyünk hitetlenül,
ahogy hitehagyottak hisznek
a feltámadásban.

Előbb csak nekibúsulunk,
elsiratjuk az Óévet.
Egy könnycsepp minden
távozónak jár.
Naptárunk megtelt, vége.
Nincs tovább. Időnk sincs már
az elmélkedésre.
Magunkkal mérjük, ami volt,
másokkal, ami lehetett volna,
s vitatjuk, kié az érdem.
Ez az év is úgy megy el,
ahogy jön az újabb,
előbbi utóbbivá válva,
eggyel magát is megtoldva,  
mint egy bűvös varázslat
illuzionista-kézben.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-12-31 14:22:10
Utolsó módosítás ideje: 2017-12-31 14:24:34