ZIGÓTA

Felszántsam-e egy szem mazsolával az udvart,
vagy ne szántsam,
pirkadat vagyok, a csattanós kövezetet kijátszó,
szeretem, ha a dolgok nem úgy alakulnak,
ahogy Isten eltervezte,
szeretem az oázist,
a nápolyi aranyerét kiszívni,
üdvözlöm a termékeny agancsok privatizációját,
kakaós csigáim a makk ráccsal elválasztott felében becsmérlik a spaklit,
képtelen vagyok önfeledten füllenteni az elkényelmesedett monitor hitvallásáról,
kortyolásokat keresek a rekedtségnek is beillő pipacsmezőn, de a palaágyúk böjtje
lekaszabolt áldomás,

ó, gomolygásaim karsztja, szünetjeleket rósz az emberségében
megzsarolt vonításra,
a szőke perspektíva az oka, hogy annyi kipreparált invázió tölti be a teret,
kalandvágyam miért oly mérhetetlen,
vemhes sisakrádióm mindig feltúrja a gondok kaktuszát,
igen, retrográd amnéziám hamisan esküdött az instabil törökméz ügyében, igen, a gügyék
táborához tartozom,
boldog vagyok akkor is, ha a lusta lajhároknak adakozom,
ki hallott még ilyet; ahány törött esernyőnyél, annyi paranoiás kalóriatáblázat,
már arra sincs elég erőm, hogy nyomatékosítsam
az alamuszin perlekedő tányérsapkákat, velem tartotok-e oda, hol az öngyújtók vámszedő
kerékpárja képességfelmérést végez,
vagy hagyjátok, hogy kontaktlencsémen tovább tollászkodjon
a vízlepergető,
hűlt beszédem nászindulója kettős spirál,
talán elhullok, talán nem, egy bizonyos, a husángot verni tékozlás, s amennyire csak
lehet, kerülöm a hurkolt öveket.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-12-10 11:39:24
Utolsó módosítás ideje: 2017-12-10 11:39:24