Mint alvadt vérdarabok
Ollózva – József A. verseiből
Se férfi, se gyerek, se magyar, se testvér
csak megfáradt ember, aki itt hever.
Minden nedves, minden nehéz
a nyomor országairól
térképet rajzol a penész.
A széles, szenes göröngyök felett
egy kevés könnyű hamu remeg.
Hull csak, hull a
kövér, puha korom
s lerakódik, mint a guanó
keményen, vastagon.
Te kemény lélek, lágy képzelet!
A valóság nehéz nyomait követve
önmagadra, eredetedre tekints alá.
E világon ha ütsz tanyát
hétszer szüljön meg az anyád.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet
aki alattomos
sem népet, amely retteg, hogyha választ.
Nincs gépfegyverem, kövem vagy nyilam,
ölni szeretnék, mint mindannyian.
Mint alvadt vérdarabok,
úgy hullnak eléd e szavak.
Moshatja vér is – ilyenek vagyunk
új nép, másfajta raj.
A város peremén sivít e dal.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-12-04 00:00:13
Utolsó módosítás ideje: 2017-12-09 18:08:59
