Kálváriánk

Már nem segít a ráolvasás,
se kártyavetés, varázsétel.
Fejfára vésett szó is csalás,
hatástalan a kézrátétel.
Romlott szívek mélyén bűn fogan.
Isten trónjához így ki ér fel.
Egymást marjuk körömmel, foggal,
győzködjük csalárd, hamis érvvel.
Emésztőnedveink elégnek,
a szó némán kifordul szánkból.
Felbolydult lélektelen lélek
álmodik szebb jövőt a mából.
Kálváriánk sose ér véget.
Belepusztulunk, nincs mit tenni.
Szégyenünkért, ha az még éget
- mondd -, ki fog elégtételt venni.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-11-29 08:28:31
Utolsó módosítás ideje: 2017-12-03 22:32:58