TAR
Soha többé nem dolgozni,
az iszákot skorpióval megmaratni,
versenyezni a klánokkal,
copf nélkül
a bulvár
mindent elkövetett, csak hogy a fonállá oldott megtérés eredeti legyen,
mutasd az erszényed, meddőhányó, s emlékezz
közös didergéseinkre a tehervagonban,
fehér folyókat kaszáltunk étlen,
az átlók mozgó piramisainak hitszegő spongyáit szedegettük a kushadó
karosszékekből,
melyik ágon ül a tarló, ezt fejtegettük,
az árván maradt feljegyzések révén vigyáztunk a sokfazonú elitre, -
a szellemlények birodalmában rovátkolt laposfogóink gleccserének hátrafelé kellett tolatnia,
a vázák kinövése novellisztikus volt,
s a dunyhák azt kívánták tőlünk, bárcsak ne szabadítottuk volna ki
fogságából a perzselőt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-10-31 12:26:46
Utolsó módosítás ideje: 2017-10-31 12:26:46
