Kedvesemhez


Óh, kedvesem, vadvirágom,
Kit szakajtottam a nyáron,
Gyönyörködöm kék szemedben,
Ajakidon mosoly rebben.

Te vagy lelkem hű lakója,
Bánatom eloszlatója,
Zord időkben menedékem,
Mily boldogság vagy te nékem.

Midőn magánnyal küszködék,
Dalba, versbe kapaszkodék,
Gyűlt a sok sor rendületlen,
Múzsacsókos hevületben.

Ámde szívem berzenkedett,
Út szélére mért vettetett,
Férfi vágyam hű asszonyka,
Csengő szavú patakocska.

S lám valóság lett az álmom,
Éjszakai látomásom,
Isten küldött, bájos angyal,
Páromul az ég marasztal.

Családunk is hamar lészen,
Csak az ég is megsegéljen,
Élünk szelíd boldogságban,
Költeménybe illő nászban.

Jöjj, kedvesem, földi múzsám,
Csókjaidtól felzeng pennám,
Barátim is ünnepelnek,
Magas trónra felemelnek.

Szerény valék, az maradok,
Méltóságot nem vállalok,
Rámtukmálnák érdemtelen,
Aranyom csak te vagy nekem.

Arany János "megsemmisült" szerelmes verse - Litera pályázatára





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-10-30 00:12:47
Utolsó módosítás ideje: 2017-10-30 00:12:47