amzirp őrevazssiv-ynéL

Hiányban nincs hiány.
Kösz jól vagyok.
Néha a tapétába kapaszkodom,
mint valami leguán
és fejem félrefordítva bámulok ki az ablakon.
Így időzöm a falon négykézláb,
amíg el nem unom,
aztán leugrom némi harapnivalóért.
Valami finomságot kérek a Kisasszonytól.
Ő rám néz, de nem tudja mi lehet finom
az én érdes nyelvemnek,
és közben igyekszik másra gondolni.
Valaki, vagy valami másra.
Mindegy, csak arra ne,
hogy itt kell lennie egész nap,
igényeket kielégíteni.
Próbálom oldani a helyzetet.
Csak most veszem észre,
hogy szeme előtt lény-visszaverő prizmát visel.
Így legfeljebb a szám rágásáig jutok el,
esetleg nyelek egy nagyot, miközben határozott
mozdulattal nyújtom előre a nyakam.
Az elhangzott kérdés még mindig a levegőben.
Állunk egymással szemben.
Én már nem is igyekszem,
ő pedig ugyanazzal a közönnyel nézi,
immár vallomássá merevedett arcom.

Ma érkezett gumós begónia,
káliumos tápoldatban.
Rendben az jó lesz, felelem,
majd fizetek és köszönés nélkül távozom.

De egy pillanatig sem gondolom,
hogy tényleg ezért jöttem





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Térkép helyett (Budapest, 2014)
Kiadó: Magyar Napló Kiadó
Feltöltés ideje: 2017-10-20 22:19:36
Utolsó módosítás ideje: 2017-10-20 22:19:36