Asztaliteratúra

Tervezzünk apró lényeket,
képzeljük bátran őket el
amint csordájuk lépeget,
és friss, zöld mohából épp legel,

lábuk négy erős láb legyen,
feszüljön szárny a hátukon
hogy minden csöndes ághegyen
megülhessenek ...és tudom,

legyenek apró karmaik,
kapaszkodásra kellenek,
lábuk alatt a barna szik
léptüket ne billenthesse meg,

otthonuk, a Nagy Virágcserép,
kegyes- kegyetlen végtelen,
úgy rejt magába száz mesét,
ahogy azt én elképzelem,

s repüljenek rám néhanap
izzóan színes karikát,
hogy teljen végre az irkalap,
e szárnyas, apró paripák.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-10-04 13:20:40
Utolsó módosítás ideje: 2017-10-04 13:20:40