Lengõ kötélhidak
Oly régen indultam a vége felé utamnak
- nem tudom már honnan miképp miért -
Keresem az Igazság csillogó csúcsát.
Mostanra alig ér el a Fény
Félvalóságok sáros patakjain, kövein átdagonyázva,
hazugságok, tévutak elfutó folyói,
téveszmék ordító jégrianásai
és tagadásom-tagadásotok fel-felcsapó lávatavai fölött
részigazságok korhadt, lengő kötélhídjain
vakon egyensúlyozva próbálom elérni
a soha nem volt
soha nem látott
érinthetetlen és
megérthetetlen IGAZAT
(az igazit
)
Barátom, nyugtass meg:
attól, hogy sosem volt,
ugye, még megszülethet?
(vagy mégis létezik?)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
