Lélektárs


Földi Élet alkonyán rám talált a Lélektárs,
majd tovatűnt,mint egy látomás.
Rést ütött a szívemen a hiány és a magány.
Az Életidő folyik már csak az ereimből

Vágyom a harmóniára, mely túlparton talál,
ott találhatom meg az igazit , a Látomást.
írom e sorokat,s közben rám tör a gondolat,
hogy kedvesem miért nem láthatom már ! ITT ÉS MOST?!

Mily bűnt követhettem el,mert szörnyű a büntetés!
Miért játszanak ily csúf játékot a lelkemmel?
Rám talált,és én Rá találtam...
Az égbe emelt, majd elvevén szárnyaimat,
szárny-szegetten zuhanok a földi pokolba..
...szívemet égi keselyűk tépik,marcangolják,
és már nem látom a kiutat...
Erőm, és időm fogytán,
egyedül a szerelmes szeretetem töretlen...
Vágyom, már egyre jobban vágyom a túlsó partra,
hol a két lélek egyesül... örökkön - örökké ...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-09-09 10:47:03
Utolsó módosítás ideje: 2017-09-09 10:47:03