Röpülni,ólom-szárnyakon

Eljött a nap, amikor írni kellett a suliban.
Apám betűkockákat vett, mert nem
tudtam összeolvasni a betűket, az írás meg
sehogyse ment. Megrémült a család!
Már felnőttem, amikor minden kezdődött újra.
Először prózai fogalmazásokkal próbálkoztam,
aztán meg versekkel. Témáim a festők voltak.
Örökké azon agyaltam, hogy
jó helyre teszem-e az írásjeleket.
Ami másnak természetes, az nekem
maga a homály.

*

Györei prózákat, majd Kassákot, később
kortársakat olvastam. Persze közben írtam is.
Megmutattam Marának a Zsófi versemet.
"Hol itt a kohézió?" "Agyoncsapod a zárlatban
a gyermeklányt a cigivel és a kávéval!"
"És az a platánliget az álmában!
az röhej. Egy tizenéves, feketére lakkozott körmű lány
nem álmodik platánokról  

*                                                                          
Károly jut az eszembe: úgy kínlódott a komlóival a kertjében,
mint  az én verseimmel, amikor
nekilátott kigyomlálni a sorokat. Aztán
boldogság volt látnom tisztán a saját érzéseimet,
s gondolataimat. Hálával gondolok rá.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-09-04 10:49:18
Utolsó módosítás ideje: 2017-09-04 11:21:02