Bál van az égben
Sötétség. A végső, formátlan vigasz.
Nem fűzi érdek önmagához,
arcot tapaszt a szalmabábhoz;
bőre a ruhája. Rongyos és igaz.
Érdekek vajúdják a kietlen embert,
bármerre tartson is, mindig arctalan,
sokakra ordít, de belül hangtalan,
mástól kéri számon, amit soha nem mert.
Derűs sötétség az utolért magány,
tűzbogár vergődik karjai között,
szalmalétünk játék, szabályhoz kötött,
újraír az Isten, s táncra kér talán.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-08-12 16:57:43
Utolsó módosítás ideje: 2017-08-12 16:57:43
