H.J.-nek

Tegnap megfigyeltem, hogy a városiak tudnak a semmibe nézni,
nekem nem ment.
A tömött metrón ültem,
„kérem vigyázzanak az ajtók záródnak,
a Forgács utca következik”
próbáltam az előttem magasodó nők melle
között az ablakon, mintha
a sötét üreg falán…
aztán át az ajtó felé
a barby és homeless, a kutyás, a kisgyermekes,
a kutyát végre megsimogató, majd
ásítás,
aztán vissza az ablak, újabb állomás, felszállók,
a fölém magasodók,
a valahová nézők,
a nyugodtan utazók
között,
szorongva.

(és gyűlölöm, hogy levegőt kell vennem ivás közben,
hogy nem olthatom szomjamat
szüntelen.)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-08-04 14:01:11
Utolsó módosítás ideje: 2017-08-04 14:01:11