Honfoglalók

Hat harcedzett törzsparancsnok tanácskozni baktatott;
nehéz szagú bőrbakancsok talpa szántott mély nyomot.
Fősátorban roskadásig megterítve az asztal,
körülülni ott a másik, patyolatszín damaszttal.
Hat levente besétál most, illem ellen egy se vét,
érdeklődve kérdi Álmost: hon-foglalja el helyét.
Leülnek a sátorfához, fővezérük szólal meg,
szavaiban bátor pátosz, s jól palástolt félelmek.

Látszik rajta, hogy tapasztalt: térképet bár nem kapott,
lefedi a terepasztalt: ráterít egy hon-lapot.
"Tőletek csak egyet kérdek: áthágjunk-e Vereckén?"
Szavaztak a Hét Vezérek, s szoros volt az eredmény.
A sok jóban dúskálástól gyomor, vese védetlen:
a kétnullás melléksátor hon-foglalt volt, hon meg nem.
Lassan aztán véget ér a fővezéri panasznap.
Új idő jön, modern éra, más nedvekkel szavaznak.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-07-25 11:10:07
Utolsó módosítás ideje: 2017-07-25 11:10:07