Az Isten belőlem (inverziók)

1) Az ég tart engem,
vagy én tartom az eget,
tűnődik Atlasz.

2) Kapaszkodunk a világba,
mint falevél az ágba.
Kapaszkodik belénk a világ:
levelébe a faág.

3) Én írom a verset, vagy a vers ír
át engem hétpecsétes titokká,
ami majd mindent kikotyog rólam,
mielőtt én őt kifecsegném?

4) Csillagok lábainál születünk.
A semmi öléből emelkedünk
a világra, s a mindenség hull ölünkbe,
amikor meghalunk. Lábainknál
születnek újjá a csillagok.

4) Ha rajtam múlna,
veled maradnék,
mosolyogja a férfi,
és nekivág a nagyvilágnak.

Ha rajtam múlna,
veled tartanék,
sóhajtja a nő,
és otthon marad.

5) Minden halál az életre tanít,
motyogja elalvás előtt
már az álom karjaiban.

Minden élet a halálra tanít,
motyogja ébredés előtt
még az álom karjaiban.

6) Nemsokára újjászül a Föld.
Attól kezdve én keltem a Napot.
Bennem úsznak versenyt a folyókkal

a tavak. Rám szaladnak fel a hegyek.
Belém fekszenek a füvek. Hozzám
költöznek romjaikból a házak.

Rajtam kopogtatnak az ajtók. Belőlem
lesnek ki nagy szemmel az ablakok.
Engem nyit száz kulccsal a zár.

Az ördög bennem adja el lelkét
az Istennek, ki majd belőlem szüli
újjá a Földet. Nemsokára.

7) Valami végleg összetört,
valami mégis összetart.
Még tart a nap.
Még tartom a Napot.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-06-19 19:36:38
Utolsó módosítás ideje: 2017-06-22 15:07:21