Elkeseredett



Fájnak az alápolcolások,
fáj, hogy őrületem feketébe hajló kórisme,
szinte elviselhetetlen a mindent tudás
átka,
ugye, nincs még vége, börtönöm falára, ugye, felvéshető még rengeteg rovátka,
kinek panaszoljam el, mennyire fáj a „mégis muszáj”,
bevallom, egyedül hitvesem köt ide,
bevallom, egyedül birkózom nehéz feladataimmal,
egyedül a mattfényezők léggitároznak eszeveszetten kókadt fejem felett,
egyedül a süvítő pisztolygolyók nem ismernek fel,
egyedül a primitívek szárnypróbálgatása mulattat, -

lassan be kéne már fejeznem a nyafogást,
különben kétségeim szorgos tömjénezői szalvétaként hajtják össze lázfakasztó orákulumom.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-06-06 11:11:03
Utolsó módosítás ideje: 2017-06-06 11:11:03